Amikor a hóhért akasztják – 1. rész

Kedves Olvasó!

Most bepillantást nyerhetsz abba, milyen az, amikor a túravezetők felkerekednek, hogy új helyszíneket keressenek fel, tapasztalatokat, benyomásokat gyűjtsenek a következő csoportos túrákhoz. Ilyenkor teljesen lazán, ahogy esik úgy puffan alapon kirándulunk. Minden teljesen spontán szerveződik, a repjegyen kívül semmilyen előre lefoglalt szállás, program nincsen. Persze egy körülbelüli terv azért van a fejünkben, mely leginkább arra jó, hogy legyen mit felrúgni. 🙂

Egyébként nem szokásom útinaplót írni, de a mostani norvégiai túrán annyi minden történt velünk, hogy billentyűt ragadtam és megörökítettem az unokáim számára. Már persze ha lesznek…

Akkor rögtön vágjunk is bele: nyár elején úgy döntöttünk, hogy az idei évben a norvégiai Lysefjord (Norvégia déli részén, Stavangertől nem messze található és a norvégiai fjordok egyik gyöngyszeme) környékére teszünk felfedező túrát. Mindössze 3,5 napunk volt erre, de ez alatt a rövid idő alatt több kalandban és megpróbáltatásban volt részünk, mint egész évben.

Már az odautazás is érdekes volt, hiszen talán csak a metró és a vonat (na meg a léghajó) maradt ki a közlekedési eszközök közül: a hajnali (reggel 4 óra) autókázás után repülőre ültünk, hogy két átszállás után Stavangerben landoljunk, ahol egy szomáliai taxis (akinek egyébként 7 gyermeke van egy feleségétől! – merthogy honfitársainak gyakran több is van) segítségével a buszpályaudvarra jutottunk. Itt a helyi buszjárat elvitt minket a hajókikötőbe, ahol kompra szálltunk.

Az már csak a fedélzeten derült ki, hogy a mi hajónk úgynevezett turista hajó, amit leginkább a borsos áráról (a tarifa 2,5x-e a normál árnak) lehet felismerni, mert egyébként kinézetre teljesen olyan, mint az átlagos komp, vannak rajta autók meg emberek és elvisz A-ból B-be. Na jó, kaptunk egy kis ízelítőt a fjord érdekességeiről, mely messze nem állt arányban a kifizetett összeggel. De hát ez Norvégia, a világ egyik legdrágább országa. De ne panaszkodjunk, hiszen az amúgy normál 50 perces hajóút helyett 2 órát ringatóztunk a hullámok által felkorbácsolt vizen (hogy ez pozitívum vagy negatívum? ki-ki döntse el maga)

Az utazást úgy terveztük, hogy a 3,5 napot fent töltjük a hegyekben magunkkal cipelve teljes menetfelszerelésünket, beleértve a privát sokcsillagos lakosztályunkat (jelen esetben egy sátrat, melyből éjjel kitekintve milliárdnyi csillagot lehetett látni), a fullpanziós ellátást, illetve a személyes holmijainkat. Mivel az időjárás előrejelzés végig rossz időt és esőt jósolt, ezért gondoskodnunk kellett megfelelő mennyiségű váltóruháról is. Így mire a csomagunk összeállt, már kb 25-30 kg-t nyomott. Ráadásul mi fittyet hánytunk a profi túrás szokásoknak és az „űrhajós” kaja mellett vitaminpótlás gyanánt egy egész zöldségeskertet vittünk magunkkal: több kiló almát, paradicsomot, uborkát, paprikát (mely könnyű ugyan, viszont felfújt bogyótermés természetének köszönhetően rengeteg helyet foglal a táskában) még jó kis magyar répa is volt nálunk (ezzel lehet lerépázni a hegyi állatokat). Mindezt egyébként kb 10 dkg étrendkiegészítő kapszula formájában is elvihettünk volna, de hát az túl egyszerű – meg könnyű lett volna…

Már a kompon utaztunk, amikor eszünkbe jutott, hogy ugyan teát, levesporokat, instant kajákat és egyéb főzést igénylő élelmiszert hoztunk, de a gázpalackról (mivel tilos a repülőre felvinni, ezért megérkezéskor kellett volna venni egyet) elfelejtkeztünk, ami nélkül meglehetősen nehézkes megfőzni akár a teánkat is. Mivel itt a hegyekben fák nem nőnek, csak kövek, sziklák, tavak és törpecserjék találhatóak, a hagyományos, ősi tűzrakó technika szóba sem jöhetett. Szerencsénkre a hajón utazó egyik turista megszánt minket és felajánlotta az egyik tartalék palackját, amit mi örömmel megvásároltunk tőle. Hurrá, most már tényleg mindenünk – még az óriási adag lelkesedésünk is – megvolt, amire a hegyekben szükségünk lehet. Ez utóbbi nagyon kellett, uis amikor a hajóról du. 5-kor lelkesen integetve leszálltunk (akkor még nem értettük a kompon maradt emberek arcára ülő kaján vigyor okát), a jelzett turista ösvény rögtön olyan kihívások elé állított minket, amilyennel még életünkben eddig nem találkoztunk. Hogy mi is ez pontosan? Nos, 4444 db lépcső, mely a tengerszintről felvisz kb 750 m magasra, a fjord fölé tornyosuló sziklavilágba. Hogy hogyan is kell elképzelni ezt a sok lépcsőt? Ez olyan, mintha egymás után kb 55-ször mennénk fel a negyedikre méghozzá egy 20 kg-os kutyakajás és egy 5-10 kg macskatápos zsákkal a hátunkon. A különbség annyi, hogy itt helyenként függőleges sziklafalak oldalában vezet a lépcső, ami nehezebbé teszi az egyes lépéseket. Mivel említettem, hogy a teljes menetfelszerelésünk a hátunkon volt, ezért nagyon megküzdöttünk a mászással, ráadásul az ivóvizünk is elfogyott félúton és közben az eső is elkezdett esni. Mindeközben egy rejtélyes kór tüneteit kezdtem felfedezni magamon, amelyek leginkább a lepcsoundoritis nevű ritka betegségre hasonlítottak. A menet közben fejemben kavargó gondolatokat nem írnám le, mert némelyik nyomdafestéket nem tűrő. 🙂 Végül 2 óra 40 perc alatt fent voltunk a hegy tetején: a csodás panoráma és a hegyen talált ivóvíznek is alkalmas tengerszem mindenért kárpótolt. Akkor ott azt mondtam, hogy soha nem megyek fel azon a lépcsőn többet, de olyan ez, mint a gyerekszülés, ahol az anyukák az első csemete világra jötte után fogadkoznak, hogy soha többet szülés, aztán lám, mégis megérkezik egy-két testvér. Szóval itt a meleg szobában, teljesen relaxált állapotban úgy gondolom, máskor is nekivágnék (de uborka, paradicsom és egyéb zöldségek nélküli zsákkal csak!!).

Edzők figyelem! Az olimpiára készülő magyar sportcsapatoknak kiváló edzéslehetőség lenne ennek a lépcsősor mászásnak az edzéstervbe való beépítése. Garantáltan minden erőnléti sportágban sikeresek lennénk… (A helyi norvég sportolókkal nem találkoztunk, rajtunk kívül csak 4 elvetemült turista akadt még, akik megmászták a lépcsőket, de ők könnyített edzésben részesültek, mindössze egy vizespalack volt a kezükben.)

Egy érdekesség: a fjord partján, a lépcsősor elején található nemcsak az ország, de szerintem egész Európa legkülönlegesebb könyvtára: itt nincs könyvtáros, sem nyitvatartási idő, uis egy több polcból álló, átlátszó plexiüveggel zárható szekrénykében vannak a könyvek, amiket bárki kedvére kivehet, elolvashat, majd visszatehet, esetleg a már megunt saját könyvével gyarapíthatja az állományt.

Tanulságok:

 Itthon érdemes mindent 2x is leellenőrizni: menetrendeket, tarifákat, hogy véletlenül se érhessen meglepetés. Ha nem szívesen cipelsz nehéz zsákot, az okosan összeválogatott élelmiszerekkel sok-sok kg-t lehet megspórolni. Mindig, de mindig legyen nálad elegendő ivóvíz: ez a legfontosabb tényező!! Írj emlékeztetőt az elintézendő dolgokról, hogy ne kerülhess szorult helyzetbe (lásd gázpalack vásárlás)!

print