Élményözön az USA-ból 2. rész

Folytatjuk az USA top 3-as élménybeszámolóinkat, ezúttal Lányi Nóri osztja meg velünk tapasztalatait.

“Idén augusztusban már másodszor volt lehetőségem az USA-ban járni. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb nemzeti parkokat és egyéb (főként természeti) látnivalókat kerestünk fel. Korábban, önálló szervezésben jártam be ezeknek a területeknek egy részét, így számomra kevesebb újdonságot tartogatott a túra, mint a csoport többi tagjának. Legnagyobb élményeimet azonban így is nagyon nehéz kiválasztani, hát még ha először jártam volna itt… Nem is tudnék választani a Monument Valley, az Antelope kanyon, a Horseshoe Bend és az egyéb szépségek közül…

Így, hogy a tájak egy része már ismerősként köszönt vissza rám, legnagyobb élménynek az állatvilágot tekinteném. Azon belül is a macit, aki a Sequoia Nemzeti Parkban nézett le ránk egy 20 méter magas fáról. A csoporttal megálltunk ebédelni egy asztalokkal felszerelt pihenőhelynél, amikor egy, a közelben lévő turista szólt nekem, hogy medve van az egyik fán. Először alig sikerült észrevenni, de aztán ahogy helyezkedett, egyre jobban kivehető volt a magas mamutfenyő tetején lévő feketemedve. A csapat tagjai fülig érő szájjal figyelték és fotózták a tevékenykedő macit, aki, mint kiderült, tobozokat evett fent a fán. Időnként kicsit lejjebb mászott, aztán az ágakon sétált, mint valami madár. Kb húsz perc múlva, mikor már vészesen közeledett a talajhoz, többen elindultunk a kocsi felé, de volt, aki a közelből nézte végig, ahogy földet ér és befut az erdőbe. Hihetetlen volt. Nem a medve volt az egyetlen állat, akivel utunk során találkoztunk. San Franciscoban, a Pier 39-nél több száz fóka él, akiket pár méteres távolságból volt lehetőségünk megfigyelni. Los Angeles közelében, Malibu beachen az óceánban szabadon úszkáló delfineket láttunk, kicsit később pedig halászó és kicsinyeiket etető pelikánokat. Láttunk még bölényeket, skorpiót, kolibrit, keselyűket, szarvasokat, mókusokból és őzikékből pedig annyi volt, hogy egy idő után már a fényképezőt sem vettük elő miattuk. Ami még kimaradt a látottakból az a puma és a farkas. De majd legközelebb… 

Másik emlékezetes helyszín a Yellowstone Nemzeti Park volt. Itt még nem jártam korábban és régi vágyam volt eljutni ide. Már a park felé vezető út is különleges volt, hiszen a széles folyók, tele vízzel és a zöld, fenyőerdővel borított hegyoldalak felüdülést hoztak a sok száraz, sziklás, vízhiányos táj után. A parkban megcsodáltuk az Old Faithfull gejzír kitörését, a számos bugyogó, fortyogó, gőzölgő hévforrást, fumarolát és mofettát. Mindezek közül az én kedvencem a Grand Prismatic Spring. Egy hegyoldalba másztunk fel, hogy szép kilátásunk nyíljon a Yellowstone legnagyobb hőforrására. Ez egy 91 méter átmérőjű, 50 méter mély üreg, amelyből 70 fokos víz tör fel. Varázslatos színvilága a thermofil baktériumoknak köszönhető, ezek adják a narancsos-vöröses, a smaragdzöld és a türkiz árnyalatokat.

A harmadik, általam kiemelt látnivaló szintén a Yellowstone Nemzeti Parkhoz köthető. Nagy szerencsénk volt a Yellowstone vízeséssel. Délelőtt zuhogott az eső, így az amúgy is hatalmas vízhozamú vízesés a szokásosnál is jobban megduzzadt. Lesétáltunk a völgy peremétől a vízesés tetejéhez, így közvetlen mellettünk zúdult alá a folyó, hogy aztán 97 méterrel lejjebb a Yellowstone Grand Canyonjában folytassa tovább az útját. A vízesés dinamizmusa és a színes völgy nyugalma tökéletes összhangot alkottak. Fényképezőgépem akkumulátora pont ekkorra adta meg magát, de így legalább a fotózást elfelejtve csak álltam és gyönyörködtem a tájban. Nem sokkal az után, hogy visszaszálltunk a kisbuszba, újra szakadni kezdett az eső. Végig gondolni is nehéz, hogy mennyi szépet láttunk ez alatt a két és fél hét alatt. Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem, hanem a többieknek is egy életre szóló élményt adott ez az utazás. A látnivalókon kívül külön élményt adott az, ahogy 12 többé-kevésbé idegen emberből szinte egy nagy családdá váltunk az út során. “

nyomtatás