Lappföldi élménybeszámoló 2. rész

Igazán hangulatos, jó meleg otthonos házikó volt, azonnal elfelejtettük az út bonyodalmait – a 2 órás utat nekünk 4 óra alatt sikerült megtennünk, de lényegtelen, örültünk, hogy épségben, baj nélkül megérkeztünk. Megittuk az első adventi teánkat (minden napra más teát hoztam adventi csomagolásban).

Nagyon jól aludtunk, másnap reggel a környéken bóklásztunk, kisebb ösvényeken túráztunk, amelyeket kifejezetten gyerekek számára alakítottak ki manókkal, állatokkal, amelyeket többé-kevésbé betemetett a hó, de mi kiástuk őket, csodálkoztunk is, hogy a finneknél is van HUBA, JANÓ, stb. Szerettünk volna valahol ebédelni, de a környék összes étkezésre alkalmas helye zárva volt, akár csak a nemzeti park látogatóközpontja. Így visszamentünk a házikóba és kotyvasztottunk magunknak finom kis estebédet, majd újra kimentünk, ekkor csak a házikó körül játszottunk a havazásban.

Megterveztük a 3. napunkat. Reggel korán akartunk indulni, hiszen kb. 500 km-t kellett megtennünk és közben megnézni a RANUA Zoo-t, valamint meglátogatni az IGAZI MIKULÁST Rovaniemiben, majd fölérni INARI-ba a következő szállásunkra.

Igen ám, de egész éjjel havazott, így reggel nem tudtunk indulni. Kb. 2 óra alatt ástuk ki Majával a kocsinkat a hóból, és meg kellett várnunk a hókotrót, hogy kiszabadítson bennünket. Ott ez természetes, hogy az erdőben is jár a hókotró!!! Minden egyes faházhoz tisztít utat! Így csak 9 után tudtunk elindulni, de így legalább már világos volt, szépen csillogott a hó, gyönyörködhettünk a tájban. Az állatkertet gond nélkül megtaláltuk – hiszen a főút mellett van. Maja nagyon élvezte az állatok figyelését. A madarakkal voltunk bajban, hiszen angol nyelvű útmutatót kértünk, de sajnos a sok kismadárka angol nevét nem tudtam neki lefordítani, megbeszéltük, hogy majd otthon szótárazunk.

Az állatkert éttermében végre finomat ebédeltünk, szarvas ragut krumplipürével, áfonyamártással. Óriási volt az izgalom, hiszen időpontunk volt a Mikulásnál. Délután 2-re szerettem volna odaérni, a reggeli csúszás miatt azt hittem, hogy sokkal későbbre fog sikerülni, de nagyon jól lehetett haladni (60-70 km/ó!) Így 14:15-re ott is voltunk. Ez egy gyerekek elkápráztatására kialakított pénznyelő barlang! De ne rontsuk el a picik örömét. Vonatoztunk a manók műhelyében, fából, posztóból, vattából készítettünk Mikulást, és végre fogadott bennünket az IGAZI MIKULÁS. Ám Maja legnagyobb csalódására nem beszélt magyarul. Azt mondta, hogy csak karácsony éjjelén beszél minden nyelven, de kérte, hogy tanítsuk meg neki, hogy mondják magyarul a BOLDOG KARÁCSONYT! Készült vele közös fotónk! Utána a Mikulás posta hivatalában vásároltunk képeslapokat, megírtuk, rajzoltunk a szeretteinknek. A postán egy magyar manólány dolgozott, nagyon megörültek egymásnak Majával. Még vásároltunk ezt-azt – aranyáron, mert hát a Mikulás ajándékot ott nem ad, azt házhoz viszi! Amikor kijöttünk a Mikulás barlangjából, óriási hóviharba léptünk. Kezdtem rosszul lenni, hogy ilyen itt az idő, akkor mi van 350 km-re északra!!! Ez az út borzalmas volt! 16:30-kor indultunk és kicsivel 10 előtt értünk Inariba. Végig a főúton (4) mentünk, szakadt a hó, nagy volt a forgalom (finn viszonylatban!), zömében kamionok jöttek szembe és előztek, olyan hófelhőt hagyva maguk után, hogy a világon semmit sem lehetett látni másodpercekig. A legszörnyűbb a tavak felett volt. Onnan lehetett tudni, hogy víz fölött vagyunk, hogy eltűnt az erdő és kis korlát volt az út oldalán. Átvillant az agyamon, hogy egy rossz mozdulat, és belecsúszunk a jeges vízbe, aztán nekünk annyi… Maja szerencsére elaludt, nem is emlékezik erre az útszakaszra.

Inariban könnyen megtaláltam a faházat, az út mellett, a tó partján volt. A tulajdonos éppen velünk egy időben ért oda (Rovaniemiből felhívtam, hogy későn fogunk érkezni). Kezembe nyomta a kulcsot, és mondta, hogy a többit majd intézzem másnap a turistairodában.

A finn zárak-kulcsok különlegesek, ezt már az első faháznál is tapasztaltuk, de ott nem kellett zárni, itt viszont, ha nincs használati útmutató az ajtón – a gyengébbek kedvéért -, biztosan nem jutunk be. Le volt írva angolul, hogy lépésről-lépésre mit kell tenni a kulccsal, zárral, kilinccsel! Így könnyedén zártam ki az ajtót. Maja, miután jól kialudta magát, most akart bulizni, de mondtam neki, hogy én olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom, hogy hívnak. Ezen jót mulatott. Megfőztem az aznapi adventi teánkat, ettünk valamit, olvastam egy mesét, és mély álomba zuhantam (Maja is!).

Folytatás vasárnap.

 

print