Lappföldi élménybeszámoló 3. rész

Másnap kora reggel (9-kor – korom sötétben!) mentünk az utazási irodába. Nagyon szerettünk volna eljutni a rénszarvas farmra, de sajnos nem volt aznap csoport, egyéni látogatót meg nem fogadnak. Helyette Husky szánozást ajánlottak. A tervek szerint ez máshol lett volna a következő napon, de módosítottam a tervet, befizettem a kutyaszánozást.

Hatalmas élmény volt mindkettőnknek. Gyönyörű volt az idő, csodás színekben pompázott az ég, a kutyák tulajdonosa egy rendkívül kedves, szimpatikus fiatalember volt, a kutyusok barátságosak, játékosak voltak. Nagyon élveztük. Kb. -10°C lehetett, de legnagyobb meglepetésünkre egyáltalán nem fáztunk.

Délután ellátogattunk a SIIDA múzeumba. Majának tetszettek az interaktív, fény-hang effektusokban gazdag kiállítások, és a sámik életéről, valamint a sarki fényt bemutató kisfilmek. Aznap estére sarki fényt jósoltak, így nagyon készültünk „leselkedni” a tó partján. Sokáig sétáltunk kettesben, de Maja megunta, és én is elálmosodtam. Lefektettem Maját, majd kiosontam. Nem volt tökéletes a látvány, kis rózsaszínes-kékes színt lehetett látni a tó felett, valamint a telihold körül szivárvány gyűrűt.

Következett túránk 5. napja, Inariból el kellett jutnunk Muonioba. Pirkadatkor indultunk (ez ott 9 órát jelentett!), szép időnk volt, láthattuk a hótól roskadó fenyőket, sok-sok rénszarvast az úton és az út mellett is, nyuszit, rókát, madarakat. Sajnos nem voltam elég ügyes, lefotózni nem sikerült őket. Az ég színeit viszont megörökítettem.

Megálltunk az út menti egyetlen kávézóban, a tulajdonos nagy szeretettel fogadott bennünket, átadtuk neki Ervinék üdvözletét. Kis pihenőt követően folytattuk utunkat. Muonio előtt felmentünk a Pallastunturi Nemzeti Parkba. Sajnos óriási köd fogadott bennünket, így csak a múzeumban nézelődtünk, meg körülötte szánkóztunk kicsit.

A szállást nem volt nehéz megtalálni, de furcsálltam, hogy nincs letakarítva a hó, bátran bekanyarodtam, lendülettel föl is értem az emelkedőre, de a kocsi elakadt. A szálláson sehol senki. Felhívtam őket, mire a tulajdonos elpanaszolta, hogy nagy baj érte, kórházban van, és senkit sem tud odaküldeni, talán 4 óra múlva odaér valaki Rovaniemiből. Mondtam, hogy én igazán sajnálom, de talán értesítenie kellett volna, és akkor nem állnék itt az 5 éves gyerekkel meg az elakadt autóval… (Megtehetném, hogy ezt jelzem a Booking.com-nál, de inkább nem foglalkozom ilyesmivel, elég baja van a tulajnak…)

Majával kiálltunk a főút mellé, hogy segítséget kérjünk. Bizony eltelt 5-10 perc, ezalatt elhaladt kb. 20 kocsi, de nem álltak meg, majd végre megállt egy fiú, angolul nem tudott, de megértette, hogy kis segítségre lenne szükségem, megtolta az autót, és így könnyedén visszagurultunk a főútra.

A befejező részt kedden olvashatod.

print