Lappföldi élménybeszámoló – befejező rész

Ági élménybeszámolójának az utolsó fejezetéhez értünk. E részből kiderül, hogy vajon láttak-e Lappföldön sarki fényt…

Bementünk Muonioba. A benzinkúton megpillantottam egy ágyacskás táblát, meg is kérdeztem, és volt kiadó szobájuk. Kicsit idegenkedtem, hogy milyen lehet, de legnagyobb meglepetésemre egy kis apartman volt konyhával, szaunával, megvetett ágyakkal, törölközőkkel – nem kellett a hálózsákunk! Még reggeli is járt hozzá! És itt végre volt WIFI is! Teljes luxus! Maja végre Skype-olhatott a szüleivel!!!

Mint a többi helyen, itt is jót aludtunk. Másnap megreggeliztünk a benzinkúton, tankoltunk, az autót a kút melletti parkolóban hagytuk, és átsétáltunk a Kiela múzeumba. Csak mi ketten voltunk, de a házigazda néni nagyon kedvesen fogadott bennünket, itt is nézhettünk filmeket a sarki fényről. Megtekintettük a kiállításukat, és kifosztottuk a kedves kis ajándékboltot. Előre elkészített listával vásároltunk, nehogy valakiről megfeledkezzünk. Maja még az ovistársaira is gondolt, de rábeszéltem, hogy nekik mikulásos csokit vigyen, amit a közeli ABC-ben vettünk meg.

Ezt követően a folyóparti szabadidő központba mentünk, ahol finom halat ebédeltünk, majd sétáltunk, szánkóztunk; Maja még jégfotelban is üldögélt, alig tudtam meggyőzni, hogy az nem pihenőhely, odafagy, ha nem kászálódik ki. (-2-4°C volt.) Az ég színeivel nem győztünk betelni, sikerült néhány csodás fotóval megörökíteni.

Sötétedéskor indultunk a folyó mellett az utolsó szállásunkra Pelloba. Nagyon könnyen megtaláltuk, egy rendkívül kedves hölgy fogadott bennünket, elmondta, hogy már kétszer járt Pécsen (sajnos nem tudott jól angolul, így több részletet nem mondott). Ez volt a legjobb szállásunk. A lefoglalt szoba helyett egy egész apartmant kaptunk, ráadásul olcsóbbért. Gyönyörűen felszerelt, berendezett kis házrész volt közvetlenül a folyóparton, kár, hogy csak egyetlen éjszakát töltöttünk ott! A nénitől kaptunk szánkókat, és egy utolsót hancúroztunk a hóban, sétáltunk a folyó mellett. Majd vacsoráztunk, mesét olvastunk, és Maja el is aludt a gyönyörűen megvetett ágyban.

Nekem kicsi hiányérzetem volt, hogy nem sikerült igazi sarki fényt látnom. Aznap este gyönyörű csillagos volt az ég és telihold volt, így felöltöztem, kiosontam. Fantasztikus látvány fogadott, ezt leírni nem lehet, ez egy felejthetetlen élmény, látni kell! Így már teljes volt a túra, elégedetten (jól átfagyva!) tértem nyugovóra.

Másnap korán reggel indultunk, hiszen 260 km-t kellett megtennünk, és nem késhettük le a repülőt! Pelloban átmentünk Svédországba – a folyó túloldalára. Nagyon vártuk a sarkkört, mert Rovanieminél olyan nagy volt a hóvihar, hogy semmit sem láttunk, fotózásról meg szó sem lehetett. Itt, a svéd oldalon egy szép emlékparkot építettek a sarkkörön, körbejártuk, de a sötétben nem sikerült jó képeket csinálni, így az emlékeket bennünk őrizzük.

Tovább haladtunk a folyó mellett, Övertorneában megnéztük a régi fatemplomot, de olyan hideg szél fújt, hogy nem volt kedvünk további sétára, most fáztunk először az egész túra alatt! Visszatértünk Finnországba, és irány Oulu, a repülőtér.

Nem írtam semmit a szaunázásról, mert csak megcsodáltam a tradicionális finn szaunákat – minden szállásunkon volt! – ugyanis én másodperceken belül elájulok a szaunában. Ha lett volna más felnőtt, biztosan kipróbáltam volna, de így egyedül az unokahúgommal ezt nem kockáztathattam!

Ami most kimaradt, és amiért még vissza kell menni, az a szabadtéri dézsás fürdőzés, a hótalpas túra, a rénszarvas farm és a sámi tradíciók bemutatója, és persze a sarki fényből sosem elég! Mondtam Majának, hogy ezt a gyönyörű tájat szeretném megnézni a Ruska időszakban, megígértette velem, hogy akkor is együtt megyünk!

Csodálatos élményekkel gazdagodva tértünk haza. Egészen hazatértünkig meg sem fordult a fejemben a büszkeség, de most egy ilyen érzés is megjelent, hogy egyedül birkóztam meg az eddig ismeretlen Lappfölddel, levezettem 1360 km-t! Újra megtenném, csak a Rovaniemi-Inari utat hagynám ki!!!

Aki megteheti, jövőre ne hagyja ki a Mikulástúrát!

nyomtatás